Egy bajnoki cím margójára

Talán nincs is olyan ember a faluban, aki ne hallott volna róla, hogy a rábapatonai labdarúgó csapat megnyerte a megyei hármas bajnokságot. Sokan voltunk kint az utolsó, fölényesen megnyert mérkőzésen, illetve az azt követő érem- és kupa átadáson. Rengetegen szurkolták végig a szezont itthon és idegenben is, míg mások az interneten keresztül értesültek a meccsek alakulásáról. Az azonban közös bennünk, hogy mindannyian szorítottunk a győzelmekért, a bajnoki pontokért.

Most azonban nem is annyira a szurkolókról, nézőkről és szimpatizánsokról szeretnék szólni, hanem azokról, vagyis inkább azokhoz, akik csupán legyintenek az eredmények hallatán, mondván hogy ez csak egy játék, ahol tíz-húsz fickó futkos másfél órán keresztül, miközben a többiek a pálya szélén kiabálnak nekik, de a kenyér ettől bizony nem lesz olcsóbb.

Nos, ez utóbbi állítással nehezen tudnék vitatkozni. A kenyér valóban nem lesz olcsóbb attól, ha a patonai srácok győznek vasárnap, de bizony sokan közülünk vidámabban ébrednek hétfőn, miközben munkába, iskolába sietnek és könnyebben viselik el a mókuskerék monotonitását, ha eszükbe jut az előző napi siker. Mindenkinek szüksége van arra, hogy tartozzon valahova, s ez a csapat és ez a sikerre éhes, lelkes közönség egymásra talált, összetartozik.

Említhetném, hogy a labdarúgók jó szereplése öregbíti községünk hírnevét, hírünket viszik ezzel a környéken és a megyében, de van ennél egy sokkal fontosabb hozadéka is a sikernek: Az a sok csillogó szemű fiatal, aki kint van a pálya szélén vasárnaponként és nézik a nagyokat, miközben ők maguk is játszanak valamelyik utánpótlás csapatban. Mert a Rábapatonai Besenyő SE nem csak az első csapatot jelenti, hanem az összes korosztályos gárdát, sok-sok gyereket is.

Vannak, akik talán még csak az óvodában passzolgatnak a pöttyös labdával, de látva azt, hogy mennyien szeretik a jó focistákat itt a faluban, egész Magyarországon és a nagyvilágban, talán egy lökést kapnak ahhoz, hogy valamelyik korosztályos csapat mezét magukra húzzák és egyszer ők fogják majd a kezükbe a bajnoki serleget.

Mert ugyan most már nap mint nap nézhetjük a sportcsatornákon a Real Madridot, a Juventust vagy éppen a Ferencvárost, de hiába van az orrunk előtt a készülék, ezek a csapatok akkor is távol vannak tőlünk. A mi fiaink viszont közel és egész más megtapasztalni a szurkolás örömét, a játék szépségét a pálya szélén állva, a fű illatát érezve, mint a fotelben a TV-t bámulva.

Lehet, sőt biztos, hogy nem lesz mindenkiből Puskás Öcsi, Nyilasi Tibor vagy Gera Zoltán, de ha igazolt labdarúgó vagy „csak” sportos és egészséges felnőtt válik a mostani gyerekekből, már megérte!
És ne felejtsük, Puskás is a grundról jutott el Madridba, vagy éppen Dzsudzsák Balázs futballkarrierje is a Nyírlugos SE-ben kezdődött. De ne is menjünk még ennyire messze sem, hisz a csapatunk kapusa, Nagy Kornél is az első osztályig vitte korábban. Szóval miért is ne válhatna valamelyik most még a serdülőben játszó fiatalból elismert, híres, akár európai hírű játékos?! Nem tudhatjuk, kiben mi rejtőzik! 

Szeressük hát ezt a csapatot, ezeket a játékosokat, mert megérdemlik! Legyünk büszkék az elért eredményeikre!

Én az vagyok.

Kovács Attila
önkormányzati képviselő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenöt − 14 =